A korallvirágot gyakran úgy kezeljük, mint egy csokor virágot cserépben.
Megvesszük, amíg tele van színes virágokkal, néhány hétig gyönyörködünk benne, majd amikor elvirágzik, már sokkal kevésbé érdekes.
Én is majdnem megszabadultam az első példányomtól.
A virágok eltűntek, maradt egy kis zöld növény húsos levelekkel, és hónapokig semmi látványos nem történt.
Aztán elkezdtem utánanézni, hogy egyáltalán lehet-e újra virágzásra bírni.
A Kertikék útmutatója után teljesen másként néztem rá
A Kertikék korallvirágról szóló részletes gondozási útmutatójában találtam meg azokat az információkat, amelyek után rájöttem, hogy a növénynek nagyon is van élete az első virágzás után.
Először világosabb helyre tettem.
Az öntözést is ritkítottam, hiszen pozsgás növényről van szó. Húsos levelei vizet tárolnak, ezért a folyamatosan nedves talaj nem tesz neki jót.
A legérdekesebb azonban a fény és a sötétség szerepe volt.
A növény számára az éjszaka is számít
A korallvirág rövidnappalos növény. A virágrügyek kialakulását hosszabb, rendszeres sötét periódusok segítik.
Ez egy modern lakásban azért érdekes, mert nálunk a nappal nem feltétlenül ér véget naplementekor.
Felkapcsoljuk a lámpákat, működik a tévé, a növény pedig még órákig mesterséges fényt kap.
Amikor erre tudatosabban figyeltem, később megjelentek az első apró bimbók.
Újra virágzott
Először csak néhány apró bimbót vettem észre a hajtások végén.
A következő hetekben egyre több lett belőlük, majd a korallvirág ismét színes virágokkal telt meg.
Ekkor értettem meg igazán, milyen kár lett volna kidobni az első virágzás után.
A korallvirág nálam azóta már nem alkalmi cserepes dísz.
Egy tartós szobanövény, amelynek egyszerűen meg kell érteni a saját ritmusát.
És talán éppen ez volt vele a legérdekesebb tapasztalat: az elvirágzás nem a történet vége, csak a következő virágzás előtti szünet.
